A dohányzás káros hatása a szervezetre, szájüregre, fogakra I.

A dohányzás káros hatásairól minden egészségügyi fórumon szó van. Hisz szinte nem lehet olyan szervet mondani, melyet közvetlenül, vagy közvetve ne károsítaná a dohányzás. A dohányzás eredetét, káros hatását szeretném összefoglalni. Természetesen csak röviden, hisz a téma akár egy vastag könyvet is kitenne.
De akár röviden, akár hosszan is írunk, beszélünk a dohányzásról, egy biztos: rendkívül káros hatású!

A szájüregi rákokkal kapcsolatban erről már szó volt, de a rosszindulatú szájüregi megbetegedések csak az egyik károsító hatása a dohányzásnak.

A dohányzás története

Honnan is ered ez a nagyon káros szokás, ill. maga a növény a dohánylevél?

Történészek szerint a dohányzás, a dohánylevelek használata Amerikában jelent meg először. Ott az indiánok (mayák) már az i. e. 3. századtól dohányoztak. E kultúrnövényt ők pálma-, vagy kukoricalevélbe csavarva füstölték el, sőt bagózásként rágták is e növényt.
Európába Amerika felfedezése után a hódító spanyolok és portugálok által került. Úgy gondolták az indiánok a dohányból nyerik erejüket, ezért a katonák a zsoldjuk mellé kapták élénkítő szernek. A 30 éves háború idején terjedését az is segítette, hogy azt hitték, véd a pestis ellen.
Portugáliából 1560-ban Jean Nicot francia diplomata terjesztette tovább, az ő nevét őrzi a dohány (Nicotiana tabacum). A dohányzás ősi, indiánoktól származó formája a pipázás. A dohánylevél élvezetének más formái, például a tubákolás vagy a bagózás. A dohányzás elterjedése nem volt ellenzőktől mentes. I. James 1604-ben, Angliában megjelentetett egy vitairatot a "dohány ellengőzéről", majd 1642-ben megszületett az első dohányzás ellenes törvény: VIII. Orbán pápa dohányzási tilalmat rendelt el a templomokban. Ám egészségkárosító hatásának gyanúja csak a XX. század elején merült fel és csupán 1950 körül nyert bizonyítást.

A cigaretta az kb. az 1800-as évek közepén terjedt el. Kezdetben a dohányzás a magasabb társadalmi rétegekbe tartozó férfiak kiváltsága volt, de hamarosan mindenki számára elérhetővé vált. Az 1920-30-as években már a nők is dohányoztak, sőt számuk egyre növekedett. Mára már elmondhatjuk, hogy a női egyenlőségnek" köszönhetően" a dohányosok nembeli megoszlása majdnem egyenlő.

A dohányzás formái

Minden esetben égés után jutnak az anyagok a szervezetbe, A dohányzási mód és az egészségkárosító hatás összefügg, de minden esetben különböző.
A pipázás során a pipa felépítéséből adódóan, mire a füst a tüdőbe kerül, lehűl és a káros anyagok egy része kicsapódik a pipa szárába, ezért kevésbé káros a többi dohányzási módhoz képest.
Szivarozás során a füstöt nem tüdőzik le, a füst tovább marad a szájban, ezért a szájrák valószínűsége többszörösére nő. Viszont a tüdőrák kockázata éppen ezért ebben az esetben csökken.
Cigarettázás a legveszélyesebb és sajnos a leginkább használt dohányzási forma. Mind a szájüregi rákoknál, szájbetegségeknél, mind a tüdőrák kialakulásánál a legkárosabb hatással bír.
A dohányzáskor a szervezetbe kerülő anyagok közül két fő anyagot emelnék ki: a nikotint és a kátrányt. De a dohányfüst mintegy 4000 különböző vegyületet tartalmaz, ebből 40 bizonyítottan rákkeltő (ezek főleg úgynevezett aromás szénhidrogének). Ezek a vegyületek részben irritálják a nyálkahártyákat, részben azokon átjutva mérgező, vagy daganatkeltő hatást fejthetnek ki. A károsító anyagok hatását fokozza a dohányfüst magas hőmérséklete. A nyálkahártyát kiszárítva csökkenti annak ellenálló képességet, fokozva ezzel a káros anyagok felszívódását.

Nikotin

1828-ban izolálták a dohánylevélből. A dohányzás során a nikotin nagyon könnyen erős függőséget alakít ki. Egyes vizsgálatok szerint már napi 2-4 cigaretta elszívása is nikotinfüggőséget okoz. A dohányzás esetében már a legkisebb dózis is egészségkárosító. Mind testi, mind lelki függőséget kialakít.
A nikotin valójában méreg, halálos adagja 20-60 mg. A dohányzás során a felszívódott nikotin mennyiség függ a használt termék nikotintartalmától, a dohányzás módjától,(pipázás, szivarozás, cigarettázás), a dohányzás intenzitásától. A dohánylevél nikotintartalmának kb. 30-60%-a kerül a dohányfüstbe, melynek 30-80%-a szívódik fel.
Egy erős dohányos naponta halálos adag nikotint juttat a szervezetébe. Hogy miért nem hal meg mégis? Mert a szervezet már hozzászokott az egyre nagyobb nikotin mennyiséghez, és ez a nikotinadag nem egyszerre jut a szervezetébe. Vagyis a nikotin egy része már kiürül, mire a következő adag nikotin felszívódik.

Nikotinmérgezés tünetei

Szédülés, fejfájás, hányás. didergés, verejtékezés, térdremegés, erős, izomgyengeség, hasmenés, kezdetben gyér pulzus, magas vérnyomás, szűk pupilla. Súlyos mérgezés esetén eszméletveszés következik be, rángógörcsök jelentkeznek, majd az egyén sokkos állapotba kerül, légzése leáll és bekövetkezik a halál. A mérgezésnek ellenszere nincs.
A mérgezés enyhe tüneteit: szédülés, fejfájás, hányás, verejtékezés lehet érezni akár egy cigaretta elszívása után is. Természetesen ezek nagyon enyhe formában jelentkeznek, és csak a "koca dohányosoknál". Aki rendszeresen dohányzik ezek a tünetek csak a szokásosnál nagyobb mennyiségű dohányzás után jelentkeznek.

Kátrány

A kátrány az égés során keletkező anyagok sokaságát jelenti, vagyis a füst alkotóeleme. tehát a dohányzás során a tüdőbe bejut és ott lerakódik. Felelős a rákkeltő hatásért, de más elváltozást is okoz a tüdőben. Egyes számítások szerint egy, napi 10 szálat elszívó dohányos ember tüdejében 10 év alatt 1 kg kátrány rakódik le.




Észrevételeiket, kérdéseiket várom!

Dr. Kovács Éva
fog- és szájbetegségek szakorvosa
gyermekfogszakorvos
fogszabályozó szakorvos