A fogorvoslás története IX.

Fehér tömések

Az előző cikkemben az amalgámtömésekről volt szó. Most nézzük milyen tömőanyagok állnak rendelkezésre az amalgám helyett, alternatívájaként.

15-20 éve nem volt nehéz a választás. Az őrlőfogakba amalgámtömés készült, a frontfogakba pedig valamilyen esztétikus tömőanyag került. A régi fehér tömésekről már írtam, de ezek nem felelnek meg a mai követelményeknek, sok hátrányos tulajdonsággal rendelkeztek.

Kompozíciós tömőanyagok

Az 1960-as években jelentek meg a ma is használatos kompozíciós tömőanyagok. De ezek az anyagok is nagy fejlődésen mentek keresztül, az akkor megjelent és használatos anyagokat már csak hírből ismerjük.

Ezek az anyagok szerves vázból és szervetlen töltőanyagból állnak. Nagy előrelépés volt ez az anyag, hisz egy nagy hiányt pótolt a fogászati anyagok palettáján. Azonban az örömteli kezdetek után sok hátrányos tulajdonságra derült fény. Ezek az anyagok könnyen elszíneződtek, nem voltak eléggé kopásállóak, nagy volt a zsugorodásuk, nyomási szilárdságuk még fele sem volt az amalgámokénak.

Tehát ezek az anyagok alkalmatlanok voltak őrlőfogak tömésére. Bizonyos fenntartásokkal lehetett alkalmazni a frontfogakba is, de a régebbi fehér töméseknél természetesen jobbak voltak. Tehát ezek az anyagok fejlesztésre szorultak.

A töltelékanyagok biztosítják a tömőanyag nyomási szilárdságát, kopásállóságát. Ezek a felelősek a zsugorodásért is. Először makroanyagokat alkalmaztak. Ezek esztétikai hatása nem volt megfelelő, bár mechanikai tulajdonságaik jók voltak. Könnyen kitöredeztek, nehéz volt polírozni.

A szemcsenagyságok csökkentésével már kiváló esztétikai hatást lehetett elérni. De ezek az anyagok könnyen koptak, nagy volt a zsugorodásuk, ezért csak a frontfogak kisebb töméseire feleltek meg.

Végül megalkották a mindkét anyag kedvező tulajdonságával bíró hibrid kompozitokat. Ezeket az anyagokat már őrlőfogak tömésére is lehetett használni.

Látható milyen hosszú idő és mennyi kutatás, kísérlet vezetett el a ma használatos fehér tömőanyagokig. De még mindig sok kutatás szükséges ahhoz, hogy minél több kritériumnak megfeleljenek ezek az anyagok.

Kezdetben kémiai kötésű kompozitokat alkalmaztak, mára azonban ezeket szinte teljesen kiszorították a fényre kötő anyagok. Ezekkel sokkal kényelmesebben, precízebben tud dolgozni a fogorvos, hisz nem sürgeti a kötési idő. Azért, hogy tömőanyagok jobban tapadjanak a fogakhoz úgynevezett "ragasztóanyagokat" használnak a tömőanyag és a fog közé. Ezzel a széli záródás is javul.

A fogorvos feladata: természetesen a pácienssel konzultálva eldönteni, hogy milyen tömést alkalmaz. Ilyenkor nagyon sok tényezőt mérlegelni kell. Nem mindegy, hogy hol helyezkedik el a fog, mekkora a szuvasodás, milyen idős a beteg, stb. Természetesen mindez az előnyök, hátrányok mérlegelésével történhet, a páciens tájékoztatása után vele egyetértésben.

Azt azonban a pácienseknek tudniuk kell, hogy a mindenszempontnak megfelelő ideális tömőanyag még nem született meg. A tömések során tulajdonképpen kompromisszumot kötünk a legjobb cél és eredmény elérése érdekében.

Természetesen mindenki mindenkor a legmegfelelőbbet, a legjobbat igyekszik használni.




Észrevételeiket, kérdéseiket várom!

Dr. Kovács Éva
fog- és szájbetegségek szakorvosa
gyermekfogszakorvos
fogszabályozó szakorvos