A fogorvoslás története VI.
Fémek szerepe a fogászatban

Arany

Az arany és az ezüst volt az első fém, amit az ember már ősidők óta ismert és használt. A két nemesfém után használták a rezet, az ónt és a vasat. Az emberi kultúra korszakait a használt eszközök alapján osztották fel, így volt először a kőkorszak, i.e 4000-ig, a réz korszak: i.e. 3000-ig, majd a bronzkor. A vasat i.e. 800 körül fedezték fel, innen számítjuk a vaskorszakot. 1790-ben fedezték fel a krómot és megkezdődött a rozsdamentes acél diadalútja, mely 80% vasat, 12% krómot és 8% nikkelt tartalmaz.
Az arany mindig a gazdagság, az anyagi érték, a hatalom mércéje volt. Nagyon jó tulajdonságai miatt már az ókorban is használták a "fogászatban". Egy-egy fogat pótoltak vele és ezt a többi foghoz rögzítették. Aztán használata feledésbe merült.
A XVII. sz.-ban Dionis javasolta arany, ezüst, ill. ón darabok behelyezését a fogakba kezdetleges fogtömésként. A XIX. sz.-ban már ismerték és használták az aranytöméseket, az un. nonkohezív tömést, amikor a vékony aranylemezeket rétegesen bevitték az üregbe és speciális eszközök segítségével tömörítették. Cél a a tömés és a fogszél közötti rés eltüntetése, vagyis a jó széli záródás biztosítása volt. Később készítettek kohezív (izzított) aranytöméseket is, ekkor az aranyfóliát hevítették és nyomással egymásra helyezték.
Az arny az egyik legértékesebb tömőanyag, hisz ellenáll a mechanikus hatásoknak, a nyál nem támadja meg, kitölti teljesen az üreget, nem zsugorodik. Ezen jó tulajdonságai miatt használták (ill. még használják)szinte napjainkig betétek: un. inlay készítésére. Az inlaykészítési technika tökéletesítésével Taggart szinte forradalmasította a fogpótlás technikáját.
Az arany nagy előnye még, hogy fém allergia esetén is használható. Többek között ez is egyik indoka volt, hogy aranyból készültek hidak, koronák, inlay-k. Bár áruk igen drága, de tulajdonságai miatt szívesen használták. De éppen az ára volt az egyik ok, ami miatt nem terjedt el széles körben. Esztétikailag pedig meg sem közelíti a manapság használatos fogászati anyagokat!

Arzén

Az arzén az egyik legmérgezőbb hatású félfém. Nemcsak emberekre veszélyes, hanem minden magasabb rendű állatra is, sőt növényekre is. Ha nagy mennyiségben adagolják 1-2 órán belül halált okoz. Igen kedvelt volt méregként, hisz íztelen, szagtalan volta miatt könnyű volt használni. Mérgezések patkányméreggel, légypapír mérgével történtek főleg.
Bármily hihetetlen is a fogászatban nagy előszeretettel használtak arzént. A középkorban már alkalmazták a fogfájás elmulasztására. De igazán az 1830-as évektől használták gyökérkezelések során. Az arzént különböző összetételekben közvetlenül a fogbélre helyezték, melynek során a fogbél elhalása következett be, vagyis rövid időn belül megszűnt a kínzó fájdalom. Ma is szükség van gyors idegölő szerre, de ezek már ritka kivételtől eltekintve arzénmentesek.
Nemcsak a fogászatban használták az arzént, hanem bizonyos bőrbetegségek esetében is jótékony hatású. A parádi gyógyvíz is tartalmaz arzént. Fertőtlenítő hatását is figyelembe veszik.

Higany

A higany szobahőmérsékleten folyékony, szinte megfoghatatlan igen nehéz anyag. Olyan gyors "mozgása" van, hogy több nyelven is "gyorsezüstnek" nevezték el. A higany az arany csoportba tartozik. Illékony, gőzei mérgezőek. A természetben fém és érceinek formájában is megtalálható.
Több iparág is hasznosítja: vegyipar katalizátorként, festékgyártás, különböző mérőeszközökben alkalmazzák. A higany-klorid baktericid hatású. Az üledékben és a vízi élőlényekben akkumulálódik. Ezért tartalmaz a halak bőre sok higanyt.
Fogászatban az amalgám töméseknél használják. Az amalgám tulajdonképpen a higany más fémekkel alkotott ötvözetei. A fogászatban a réz, -cink,-ón,-és ezüst amalgámot használták. Ma már csak az ezüst amalgámot használjuk. Az amalgámról, az amalgámtömésekről még külön írok.

Ólom

Latin neve plumbum, innen ered a plombál kifejezés is, ami egyaránt jelentett fogtömést, és ólomompecséttel ellátást. Az ólom a XVI-XVII. sz.-ban volt használatos a fogászatban tömésként. Később már nem használták. A nyál hatására a színe megváltozott.

Ón (cin)

Az ónt már az időszámítás előtt is ismerték. Rézzel keverve különleges ötvözetet ad, ez a bronz (ld. bronzkorszak). A rómaiak sok ónt használtak és elnevezték fehér ólomnak, bár a fémek sokban különböztek egymástól.
Az ón puha fém, könnyen ónfóliává (sztaniol) hengerelhető. Ezt régebben élelmiszerek csomagolására használták. Puhasága miatt kapott nagy szerepet a fogászatban is. Tömésekre használták. A könnyű megmunkálás, a kalapálhatóság nagy előnyt jelentett. Különböző súlyú fóliákat használtak.
Cinarany töméseket is használtak. Ez ötvözte a két fém kedvező tulajdonságait. A tömés úgy készült, hogy arany-és ónfóliát egymásra fektetve hajlítottak és így tömörítették a fogba. A két anyag szilárdabb, keményebb anyagot biztosított a tömésekhez.




Észrevételeiket, kérdéseiket várom!

Dr. Kovács Éva
fog- és szájbetegségek szakorvosa
gyermekfogszakorvos
fogszabályozó szakorvos