A fogorvoslás története V.
Érzéstelenítés a fogászatban

Az érzéstelenítés során az ember a fájdalommal szemben érzéketlenné válik. Ez elérhető általános (narkózis) és helyi érzéstelenítéssel. Van még több fajtája is, de ezeket a fogászatban egyáltalán nem használják.
Az érzéstelenítés ma már alapvető a fogászati beavatkozások során. Elképzelhetetlen lenne pl. egy foghúzás érzéstelenítés nélkül. Még belegondolni is rossz! Hisz még így is, a mai modern anyagok, technikák, érzéstelenítés mellett is nagyon sok ember retteg a fogorvostól.

Általános érzéstelenítés

A fájdalomcsillapítás, az érzéstelenítés mindig is foglalkoztatta az emberiséget. A IX. századból maradtak ránk feljegyzések kezdetleges "altatásról". A sebészti beavatkozások előtt ópiummal, mandragóra főzettel átitatott "altató szivacsot" helyeztek a beteg arcára. Ezeknek a kiáramló gőzeit lélegezte be a beteg, ez okozott bódultságot.
Az igazi áttörést a nevető- vagy kéjgáz felfedezése jelentette. Ez az anyag nitrogén-oxidul, ami azért kapta a nevetőgáz elnevezést, mert belégzése után az emberek eufórikus állapotba kerültek, sokat nevettek, enyhe bódultságot, szinte részegséget éreztek. Megfigyelték, hogy ez idő alatt a betegek semmilyen fájdalmat nem éreztek.
Ezután döntött úgy egy angliai fogorvos Dr. Wells, hogy kipróbálja a szert, és ezzel próbálja betegei fájdalmát enyhíteni a foghúzás során. Jó érzéstelenítő tulajdonsággal rendelkező enyhe narkotikum, ezért alkalmas rövid műtéti beavatkozásoknál, foghúzásoknál.
Az éter felfedezése a következő nagy lépés volt. Ez a legrégebben ismert ún. inhalációs narkotikum. Az éterrel végzett altatás alatt már hosszabb műtéteket is el lehetett végezni. A kloroform is hasonló tulajdonsággal bír, de azt tapasztalták az első időkben, hogy ezzel több a mellékhatás, sőt a halálos szövődmény is gyakoribb volt.

Helyi érzéstelenítés

A fogászatban azonban csak ritka esetekben van szükség általános érzéstelenítésre. Más orvosi szakmákban is egyre inkább szükségessé vált a helyi érzéstelenítési technika, anyagok kidolgozása.
A helyi érzéstelenítés mechanizmusa során az érzéstelenítő anyagok az adott területet ellátó idegrostok ingerület vezetését gátolják, így a fájdalomérzés gátlódik. A folyamat visszafordítható. Az érzéstelenítő szer az adott területet ellátó idegrosthoz diffundál, az érzéstelenítés addig tart, amíg elegendő mennyiségű érzéstelenítő szer van az érintett idegrost körül.
Az első helyi érzéstelenítő szer a kokain volt. Ezt is előbb használták "élvezeti" cikként, mint hasznos, fájdalomcsökkentő tulajdonsága kiderült volna. Érdekesség: A Coca-Cola is tartalmazott 1903-ig kokaint. De felismerték függőséget okozó hatását, ezért betiltották a szert.
1885-ben alkalmazta először egy fogorvos vezetéses érzéstelenítésként. A kokain analizálásánál kiderült, hogy az érzéstelenséget a benzoesav okozza. Ezt helyettesítették egy biztonságosabb anyaggal, a procainnal. Ettől kezdve vette kezdetét a "cain vegyületcsalád" hódító útja. S ettől kezdve örülhettek a betegek a fájdalommentes fogászati ill. bármilyen kisebb műtéti beavatkozásoknak.
Az idők folyamán egyre hatékonyabb, kevesebb toxicitással, mellékhatással rendelkező cain-okat fedeztek fel - Lidocain, Tetracain, Articain, stb.
A helyi érzéstelenítés technikája attól függ, hogy milyen területet szeretnénk érzésteleníteni.
Használatos még a fogászatban a felületi érzéstelenítés, amikor is a nyálkahártyára juttatjuk az érzéstelenítőt közvetlenül. Sokak számára ismert erre a célra a Lidocain Spray. Ez a módszer csak nagyon rövid ideig hatásos, és csak azt a felületet érzésteleníti, amire juttatjuk a szert.
Az itt leírtak is bizonyítják, hogy ma a fogászati beavatkozás fájdalommentes, tehát nincs miért félni a fogorvostól!




Észrevételeiket, kérdéseiket várom!

Dr. Kovács Éva
fog- és szájbetegségek szakorvosa
gyermekfogszakorvos
fogszabályozó szakorvos