A fogorvoslás története II.
A fogtisztítás az ókortól napjainkig I.

A szájápolás, a fogak tisztítása, ápolása az ókorra a nyúlik vissza. Ekkor azonban a fogápolás főleg a fogak közé akadt ennivaló kipiszkálásából, és a rossz lehelet elfedéséből állt.

Fák, növényi nedvek

A fogak tisztántartását, a rossz lehelet elfedését, szájgyulladások kezelését fák, gyökerek , növények rágcsálásával végezte az ókor embere.

A leggyakrabban használt fa az arakfa volt. Ezt más néven perzsa mustárfának, vagy fogkefefának hívják. Ez a fa rágcsálás közben kellemes nedvet enged ki magából. Ebből a nedvből nyerik a tannint, mely a szájnyálkahártya felszínén összehúzódás érzetét kelti. Íze fanyar. A tanninok fákban, gyökerekben található szerves cserzőanyagok. Antiszeptikus hatása van.

Bármilyen kemény, szívós anyag rágása, a fogak dörzsölése alkalmas volt a fogak mechanikai tisztítására. Az afrikaiak, ázsiaiak az egyik végén szálára szedett kis kefefejű faággal az un. "siwakkal" tisztították fogaikat. Ezt a mai napig használják egyes törzsek.

A mai fogkrémek, szájvizek legismertebb alapanyaga a menta. A mentát már az egyiptomiak is használták a száj ápolására. Főzettel öblögettek, vagy csak a mentalevelet rágcsálták.

Az ókori görögök mentefőzetbe mártott ruhadarabbal, vagy ujjukkal tisztították fogaikat, szájukat főleg reggel. A rómaiak rabszolgákkal tisztítatták fogaikat fogporokat használva. Általában horzsakővel elegyített szarvasagancsot, vagy égetett és porított tojáshéjat használtak.

Fogporok

Már az ősidőkben is tudták, hogy a porszerű anyagoknak dörzsölő, tisztító hatásuk van. Minél nagyobb szemcséjű, annál jobban tisztít.

Az ókori Egyiptomban, és a Római Birodalomban az előkelők mézből, illatos növényi kivonatokból és kagylóporból készült "fogkrémet" használtak fogtisztításra.

Scribonius kb.i.sz.. 40-ben leirt egy fogtisztításra használatos fogpor receptet : égetett szarvasagancsport ammóniumsókkal, kevert, hozzá illatos olajat adott.

Ennél sokkal érdekesebb az a recept, amit rossz szájszagra és tisztításra javasoltak.

"Égess össze külön-külön egy nyúlfejet és három egérfejet, és két egér beleit vesd el, de a máját és veséket nem. Fehérkövű mozsárban törd össze, rostáld meg, ezután egyenlő részeket keverj össze és ezzel dörzsöld a fogakat és a száj belső részét. Majd pedig lágy vászonnal dörzsöld, utána vízzel öblíts."

Ugyanitt találunk receptet az ánizs, a méz, mirha, fehérbor keverékéből álló tisztítópaszta használatára, a mi a rossz szájszagot elűzi.

A középkorban konyhasóból és krétából készült fogport használtak, melyhez mentaolajat kevertek. Ezzel kellemes ízű, jó tisztító hatású anyagot nyertek. Ezt durva vászonnal dörzsölték fogaikra.

Fogkefe

Kínából erednek az első fogkefék. Ezt a XVI: században találta fel egy kínai, ami a Selyemúton jutott el Európába. Ez azonban feledésbe merült, és újra fel kellett fedezni.

Ezt a fogkeféz vaddisznó szőréből, vagy ló farkából készítették, és arakfába vagy bambusz üreges részébe fogták be. Jellegzetessége, hogy egycsomózású, s hogy a fogkefék sörtéje azonos irányú a nyéllel. Ezeket a keleti típusú fogkeféket még ma is lehet kapni több ázsiai és afrikai országban.




Észrevételeiket, kérdéseiket várom!

Dr. Kovács Éva
fog- és szájbetegségek szakorvosa
gyermekfogszakorvos
fogszabályozó szakorvos