A fogorvoslás története I.
A fogszú, fogszuvasodás

A Krisztus előtt 2000 körüli időkből származó babilóniai ékírások arról tanúskodnak, hogy akkoriban is ismerték az átható fogfájást. Úgy gondolták, hogy a fog fájdalmát a fogakban levő démonok, ill. a fogszú, azaz egy féregszerű állatka okozza. Ezek a férgek a fogba befészkelve magukat emlékeztették az embereket a démonokra.

Egy korabeli Egyiptomból származó leírásban is a fogakban lakozó férgeknek tulajdonítják a fog betegségeit.

A fogféreg mítosza több ezer éven keresztül kísérte az emberiséget. Az ókori népek közül az egyiptomiakon, babailóniaikon kívül a föníciaiak, az indiaiak, az amarikaiak görögök, németek, angolok, sőt a magyarok is hittek a fogat pusztító fogférgekben.

Tehát nem véletlen a fogszuvasodás elnevezés!!

Az egyiptomi halottkultusznak köszönhetően bepillantást nyerhetünk az ókori egyiptomiak szájába és természetesen fogproblémáik "megoldásába" is. A múmiák fogazatán jól látszanak a pusztító káriesz és parodontózis nyomai. A malomkövek között őrölt gabona és a táplálék állaga a fogakat alaposan lekoptatta. Ezek a lekopott fogak hamar begyulladtak. A fogfájást varázsigékkel-kevés sikerrel, és gyógynövényekkel csökkentették. Pl. fokhagymát, mákgumókivonataot használtak.

Ha életükben elvesztették fogaikat ezt az életükben nem pótolták, azonban a halottak állkapcsában aranydróttal rögzítették a fogakat, hogy az örökéletet ne kelljen fogak nélkül tölteniük.

I.sz. előtt 900 táján a görögök tapasztalati tényekre akarták alapozni az orvoslást. Felfedezték, hogy az élelem és a nyál közösen pusztítják a fogakat. A szuvas fogat kiégették, a húzás nem volt gyakori, csak a már mozgó fogat távolították el. 500-ból származó Delphi templom számára készített ólomfogó arra hívta fel a figyelmet, hogy csak olyan fogat szabad kihúzni, ami ezzel a puha fémből készített szerszámmal is kivitelezhető. A protézis nem volt "divat". Fájdalomcsillapításként szintén gyógynövényeket és főzeteiket használták, pl.mákból, beleéndekből készült főzetek. De használtak szegfűszeget is.

Jó tanulság az utókornak, hogy tévhiteket, ha már egyszer elterjedtek, tán még a fogszuvasodásnál is nehezebben lehet kiirtani: az európai kultúrákban ugyanis még a XIX. századig fellelhető a fogat belülről rágó férgecske meséje.

Többek között tán azért, mert növényi magvakból készítettek tömést, s ha az aprítás ellenére a, mag kicsírázott már meg is volt a kis szájban kunkorodó fehér féreg.

A rómaiak főleg a fájdalomcsillapítást végeztek. Erre ópiumot, mandragórát használtak.

Már fogpótlásokat is készítettek, ezek aranyból voltak. Foghúzás előtt betömték a fogat, ezzel megakadályozták, hogy a fog foghúzás közben összeroppanjon. Galenus ismerte a fogak szerkezetét, a gyökerek számát.

A fogak védőszentje: Szent Apollónia

A 3. század első felében tűnik fel először a neve. Ő nem gyógyított, hanem a keresztényüldözések idején kiverték a fogait, és ezzel fizetett keresztény hitéért. Így lett a fogfájdalmakkal küszködők mentsvára, hozzá imádkoztak segítségért.

A fogpótlások fejlődése

A fogorvoslást a középkorban a borbélyok művelték. Ők távolították el a gennyes, fájó, kilazult fogakat. Mivel nem voltak még jó foghúzó fogók, ezért lehetőleg kerülték a foghúzást. Inkább gyógynövényekkel, magokkal, füstöléssel, a fogbél kiégetésével csökkentették a fájdalmat.
Azonban ha mégis sor került foghúzásra, vagy a fog "magától" kiesett, ezt valamilyen módon igyekeztek pótolni.

Kezdetleges fogpótlások már az i.e. X-IX. századból is fennmaradtak. Az egyiptomiak nem az életben, hanem a halál után pótolták arany rögzítéssel a fogakat, hogy a túlvilágon halottaiknak ne kelljen fogatlannak lenniük.
Az etruszkok, görögök, föníciaiak dróttal rögzítették a fogakhoz. Ezek inkább csak szépészeti megoldások voltak, mint funkcionálisak. A gazdagságot, a jólétet jelentette az aranypántokból, un., gyűrűkből készült fogpótlás.

Később a hiányzó fogakat csontból faragták ki, esetleg halottak fogát használták fel. Ezeket rögzítették a még meglevő fogakhoz.
Mivel azonban az átlagéletkor igen alacsony volt, a "fogpótlás tudományára" nem igazán volt szükség.

"Foggépek"

A modern fogászat megteremtője: P. Fauchard ( 1678-1761 ) készítette az első "teljes" fogsort. A kétoldali fogpótlásokat rugóval rögzítette egymáshoz. Ezeket nevezte foggépeknek.

A XVIII. században már gyökérbe rögzített csapos fogakat is készítettek. Ekkor már általánossá vált a viasszal történő lenyomatvétel, már gipszet is használtak mintakészítésre.
A részleges protéziseket az ép fogakhoz fonalakkal, kapcsokkal rögzítették.

Modern anyagok

A technika fejlődésével új anyagok jelentek meg, ilyen volt a porcelán, majd a kaucsuk.

Az első porcelánfogakat Napóleon udvari "fogorvosa" készítette. A porcelánfogak lassan kiszorították a csontfaragvány fogakat. Az első porcelánfogakat előállító gyár még ma is működik.
Kaucsukot a protézisek készítésére használták. Ezek a fogpótlások un. kivehető pótlások voltak.

A rögzített pótlások elterjedése a fogorvosi fúrógép mellett vált lehetségessé. Megjelentek újabb anyagok, nagy mérföldkő volt a rozsdamentes fogászati acél megjelenése. Ezt az anyagot használták koronák, hidak készítéséhez. Még az 1980-as években is kedvelt fogászati fém volt. Ezt azonban kiszorították az un. fogászati öntőfémek, pl. az ezüst-palládium ötvözet. Ezeknek az öntőfémeknek mind a megmunkálhatósága, mind a szájállósága felülmúlja a rozsdamentes acélt.

1940-es évektől kezdték használni az akrilátot. Ezt alkalmazták a kivehető protéziseknél is, de ezzel leplezték a hidak, koronák látható részeit. Ezek a pótlások már a kor esztétikai követelményeinek is megfeleltek.

Ma a fogpótlásoknál használt anyagoknál nemcsak a megmunkálhatóságot, az esetleges allergiát, esztétikai megjelenést veszik figyelembe, hanem a tervezéskor az egyéni adottságokat, pl. fogatlan állcsont, állkapocs-izületi működés, stb. is figyelembe veszi a fogorvos.




Észrevételeiket, kérdéseiket várom!

Dr. Kovács Éva
fog- és szájbetegségek szakorvosa
gyermekfogszakorvos
fogszabályozó szakorvos